superfoci - G-Portál

2003-ban egy klasszis született a Stamford Bridge-en - jelképes módon a megújult Chelseaben egy olyan játékos vitte a prímet, aki a többiekhez képest őskövület: Frank Lampard. Terminátorként robotolt egész szezonban, nagyon jól védekezett, sok fontos gólt lőtt, bőkezűen osztogatta a gólpasszokat, motiválta társait - természetesen a válogatottból is kihagyhatatlanná lett. 2004 őszére mintha kissé elfáradt volna, no de hát nem lehet két éven keresztül csúcsformában játszani fizikai visszaesés nélkül - de legalább ez jó bizonyíték arra, hogy ő nem doppingol...

Akárcsak Joe Cole és Seth Johnson, őt is a West Ham Unitedből igazolta a szintén londoni Chelsea, s Frank is a híres fociakadémia tanulója volt. Persze családi vonalon: édesapja, Frank (a képen) a WHU-val egykoron kétszeres FA-kupa-győztes volt, nagybátyja későbbi edzője, Harry Redknapp, s unokatestvére a Liverpool egykori két sokszoros válogatottja, Jaime Redknapp és Steve McManaman is! Frank 18 éves korában már a nagyok között játszott a védekező középpályást, s a Sheffield Wednesday ellen mutatkozhatott be a Premiershipben. A következő évben, mivel Lomas és Moncour mellett nem fért még a kispadra sem, kölcsönadták erősödni a 3. osztálybú Swansea Citybe. Onnan visszatérve, 1998-tól egyértelműen alapember volt a kalapácsosoknál.

Kettő híján 150 mérkőzésen szerepelt a vörös mezben, 23 alkalommal volt eredményes, s lelkesedése, keménysége miatt hamar felfigyeltek rá: bekerült az U-21-es válogatottba majd 1999 októberében Kevin Keegan behívta őt a felnőtt-válogatottba is - bár nagy csalódására a 2000-es EB-re a szövetségi kapitány Paul Scholest jelölte posztján a kezdőbe, a kispadra pedig a veterán Dennis Wise-Paul Ince-duót ültette. Némi vigaszt jelenthetett számára, hogy azon a nyáron ő lett az U-21-es válogatott csapatkapitánya, ami Angliában óriási megtiszteltetésnek számít. Eriksson első válogatott meccsén is a kezdő tagja volt, de a 2002-es VB-keretből szintén kimaradt Joe Cole miatt...

Klubszinten kárpótolta magát: a WHU frontemberévé és első számú kedvencévé lépett elő, egyre gólerősebb és érettebb játékot nyújtott. Ennek is köszönhető, hogy 2001 nyarán, amikor kedvenc csapata búcsúzni kényszerült a Premiershiptől, a Chelsea igazolta le őt 16 millió euróért. A WHU-val alaposan összekapott, mert több éles kritikával illette a vezetőséget, mert eladták jó barátját, Rio Ferdinandot. Csak nagybátyja, Harry tartotta őt a csapatban, de amikor az edző távozott, neki is mennie kellett. Mindent elmond a Chelseaben betöltött szerepéről, hogy három év alatt mindössze egyetlen bajnoki meccset mulasztott (ezzel angol csúcstartó lett 204. szeptember 18-án), ő a szurkolók első számú kedvence a sok világsztár ellenére is, s 2004 tavaszán a bajnokság második legjobb játékosának választották meg Thierry Henry mögött!

Természetesen alaptag volt a 2004-es angol EB-csapatban is, ahol egyszer a rendes játékidőben, egyszer a szétlövésben büntetőből volt eredményes, s olyan jól játszotta-hajtotta-küzdötte végig a portugáliai küzdelmeket, hogy az újságírók szerint befért a torna válogatottjába is! Remek formáját látva nyáron több nagy klub is megkereste őt, hiszen szerződéséből kevesebb mint egy év volt csupán hátra. Az angol bulvárlapok például barátnője, Elen barcelonai születésén merengtek el hosszasan, de bejelentkezett ügynökénél a Juventus és az Inter is, de végül az Egyesült Államokban túrázva Seattle-ben új, 2009-ig szóló szerződést írtak alá. A 2004-2005-ös szezont nem tudta úgy folytatni mint az előzőt, s elérte őt is a nagyság átka: ha közepesen vagy "csak" jól játszik, máris számon kérik rajta 2004-es tavalyi világklasszisi formát...